Nem hagytam, hogy vonatod
elvigye veled mosolyomat,
hisz' neked köszönhetem,
hogy arcomra csaltad pár napra azt...
Utánad integetek, bár a vonat már
a kanyaron is túljár...
te is hiába keresnéd, kedves,
a látszólag széthullt meghitt perceket,
ne a buzgó zakatolásban keresd,
mert hidd el, ott úgysem leled...
szívedben laknak e ...

Gyermekkor árny-szellemei
engem dédelgettek,
szeretgettek,
barátaim ők lettek,
anyám szépséges
szeretetlenségében
-virágzó tűzliliom-
apám a csöndes
mindent-tűrő
-nefelejts-

Nálam gyermekkoromban
lámpással járt a
szeretet…

Magányos ...

„Anya”, ez egy szó a sok közül,
mégis bárki meghallja, örül.
Szebb, ékesebb, sokkal fényesebb,
Emberi testet öltött lélek.

Ki segít, ha baj van,
Velem örül, figyel rám.
Gondoskodik rólam.

Míg kicsi voltam óvott a széltől is,
Ám az idő szele felnevelt engem is.

Kislányból, nagyobbacska lánnyá ...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak aludtál,
Nem kommunikáltál, nem ...

Szerelemmel telve, egymás iránti
őszinte tisztelettől vezérelve
Vezettél az oltárhoz Kedvesem,
Azon a gyönyörű ősz eleji szeptemberen.
Ősrégi, királyi városunk nagytemplomában.

Az emberiség ősi titkait őrizve
Fogadott be minket s szeretteinket
Gazdagon díszített kupolája alá.

Lábaink alatt a sötét, titokzatos ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...