Most jött el a pillanat, vár a végtelen,
Az élet velem oly kegyetlen,
Álmaimat vette el tőlem,
Ezért mindenpillanatban hullik a könnyem.

Hagyom, hogy magával vigyen a halál,
Az élet nem szeretett így most a nyugalom rám talál,
Már nem fájnak a szavak, amik lelkemet tépték szét,
Hallottam, ahogy egy angyal ...

Még mindig hallom hangod, ahogy engem szólít,
Szerelmes szíved, ahogy még egyszer magadhoz szorít,
Én már nem adhatok neked szerelmet,
Csak fájdalmakkal teli égető könnyeket.

Én már nem vagyok itt ezen a világon,
De ha felnézel, az égre ott leszek az égi virágon,
Rád mosolygok még egyszer,
Csókot küldök neked ezerszer.

Soha ne ...

Már láttam Őt sok éve - talán álmomban?
A látvány oly éles volt, mint a való,
mindig, újra s újra keresem,
s átélném valóságosan
azt a mindent átható,
itatósként magához hívó
végtelen szeretetet.
Mikor összetorlódtak fejem fölött
súlyos gondfelhők, váratlanul,
anélkül, hogy Rá gondoltam ...

Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.

Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.

Kritikát mit ...

Szívem, s lelkem ismét kihalt;
Megint nincs miért küzdenem.
Belülről érzem a vihart,
Mely bennem tombol szüntelen.

Falba verném fejem – nem félteném!
Kiáltanék, de elcsuklik hangom.
Bármily szép lány rohanna most felém,
Elküldeném; engem ne akarjon!

Magam sem értem, hogy mért könnyezem;
Ez is csak egy a többi más ...

Anyukámnak már remeg a két keze,
Az idő, s a sok munka tette ezt vele.
Dolgozott egész életében,
Sosem járt ő egyetemen.
Ő az élet iskoláját járta,
Mely olyan kemény, mint a hársfa.
Csak nekünk élt és küszködött
S most sok mindenen tűnődök.
Hogy bírta ezt mind erővel?
S még a húgom terhével.
Kettőnket felnevelt, s ...