Elnémul a világ zaja,
csendesül a gonosz is a szívben,
a csücskében kuporogva
szenténeket hallgat ő is híven.

A szeretet ölelgetve
gyógyítgatja hideg,sivár lelkét,
a fényével melengetve
széppé teszi neki is az estét.

Mert az Isten egyformán ad,
nincs kivétel soha a kezében,
ha jó,ha ...

Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre, semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az!
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az ...

Most szeretnék napfény lenni,
jégszíveket melengetni,
melengetni, dédelgetni,
szeretetet belevetni!
Belevetni, ápolgatni,
sugarammal átkarolni,
átkarolni,megérlelni,
a jövőnek megőrizni!

Most szeretnék csillag lenni,
rossz lelkekbe beragyogni,
fényt bevinni, megágyazni,
gonoszságot ...

Több mint három mákszemnyi
esztendő telt el, mióta először
találkoztunk. Egy kórház folyosón
rémülten tekintgettél erre az őrült
világra, egy fehér lepedőbe burkolva.

Egy pillanat volt csak, aztán elvittek.
S én ott álltam, csalódottan, tele
kétségekkel, szívembe rekedt szeretettel,
kavargó ...

Ünnepel a csönd.
Benne zümmög a magány.
Fátylat vet a múltra,
S lelkedbe mar némán.

Benned él az emlék,
Pora virág-életednek,
Fátyla halvány szirom,
Csöndje a szeretet.

Egykor színesebb volt,
Most kissé halovány.
Veled együtt ünnepel
A csönd és a magány.

Ünnepel a ...

Ha lehunyod a szemed és csendben emlékezel,
Életed könyvében sorokat keresel.
Beleszülettél egy beláthatatlan óriás világba,
Csak mesevilág volt gyermekkorod csodát váró álma.

Mint tapasztalt szélmalom vívtad meg harcodat,
Bölcs voltál, s hitted: önmagad irányítod sorsodat.
Alkottál, teremtettél, jót és rosszat tettél,
Jártál a ...