Csont s finom bőr csupán,
Haj és oly megszokott hang,
És mégis retteg, aki él,
Hogy elnémul egy harang.

Ha száz év telik, por és hamu
mi szavunkra úgy felelt,
hogy borzalmas óriás hiányt,
ember így könnyen felejt.

Aszott bőr az ujjakon,
ezernyi bajt levett
vállról, szívről, testről
kemény vasdaruk ...

Köszönöm, hogy az ünnepség után
Nem remélt meleg szeretet vett körbe.
Érzések forogtak szívemben körkörös örvénybe!
Nem szoktam hozzá, hogy az emberek elismerjenek,
Csak ahhoz, hogy fölényes mozdulattal lekezeljenek!

A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium
Száztíz éves ünnepsége - mélyen fölkavart!
Az ...

- Egy rég megsárgult levél,
mely célba már sohasem ér.
Egy levél benne érzéseid,
egy vallomás minden szépségeit,

Szíved szavát írtad le benne,
azon gondolkozol vajon milyen lenne,
életed ha akkor elmondod neki,
hogy szíved csak őt szereti.

Egy megkésett levél,
bánat mely azóta él,
csak ez maradt hátra,
tőle, kit ...

Nézd! Ismét csak ránk talál a hajnal.
Közeleg... Bár még álmos szürkületben,
Máris őrült vágtában, lobbanó lendületben,
a mindennapok harcmezeje hív, induló dallal.

Fáradt szemeim téged fürkésznek nesztelen,
tudom indulnom kéne már... Mégsem teszem.
Csak nézlek és újra elveszítem józan eszem...
Lelkem kivetkőztem most csupasz, ...

Néha a pokol tornácát koptattam,
néha meg a mennyek kapuján kopogtattam,
néha egyedül voltam néha párban,
néha angyalok néha ördögök közt háltam.

Volt olyan mikor máshová vágytam,
elfeledett ösvényeken kényszerböl jártam,
volt mit még csukott szemmel is láttam,
mire mentséget soha nem találtam.

Láttam ártatlanokat ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...