(Már nincsenek titkaim...)


Miért is írok én verseket? - kérdezem
önmagamtól szüntelen. Elképzelem,
mi lenne, ha most félretenném a pennám...
De, feleszmélek, már ...

Szív, te ocsmány mocskos állat!
Hogy gyűlöllek, hogy utállak!

Szív, te szerelmnek olcsó szajhája,
vak gyűlöletnek éjsötét forrása!

Szív, te szeretetnek tündöklő virága,
egy hamis reménynek utolsó bástyája!

Szív nélkül az ember érzéketlen, halott,
kitépnélek téged, de túl gyáva ...

Te választottál, szeretni engem,
Ki vajon mivel, érdemeltem?
Mit adhatok én neked?
Kedves szó, és szeretet.
Végtelen hódolat, hála,
Mit adnak érte a világba?
Azt tudtam, rögtön rólad,
Te is a szeretet, éhezője vagy.
Korán foglyul, rabul, estél,
Kit nem nagyon, ...

Az életemet végigkísérte a remény
és a rettegés, merthogy későn eszméltem fel,
végtére egyazon tőről fakadnak. Szerény
...

Hol kezdődik a szeretet?
Meddig tart a gyűlölet?
Van benned
megértés,
féltés,
szeretet,
gyűlölet?
Mit rejtegetsz előlem?
Ki tudja kimondani
varázsszavad?
Én?
Biztos nem!
Más?
Talán.
Vagy mégsem?
Te vagy, kinek nincs
kincses-barlangja.
Nem ...

Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,
emlékeit.
Nem változik semmi,
pedig látni szeretnék,
de tejfehér köd
takarja el az utam.
Érezni szeretnék,
de mit?
Van, van bárányfelhő:
elúszik,
van jégeső,
kiheverem.
Pillangó-szárnyú

Olvasták: 438

Élet,