Távol éltem szép hazámtól,
e gyönyörű kis országtól.
Jártam keltem a világban,
de helyemet nem találtam.

Minden nap arra gondoltam,
otthon milyen boldog voltam,
körbevett sok jó barátom,
mellettem volt a családom.

Eleinte minden csodás,
aztán jön a sok aggódás.
Rájöttem, bárhova megyek,
boldog csakis itthon ...

Lelkem mélyén van két kamra,
jónak, rossznak hordozója.
Fájdalmak és szenvedések,
szeretetek, szép emlékek.

Mindkettőre szükségem van,
segítenek a sorsomban,
jövőm fontos kovácsai,
új kezdetem tanítói.

Régi fájó bús emlékek,
általuk tanul e lélek.
Szép napok, mik egykor ...

Szívünk mélyén meggyötörve,
a bánattól összetörve,
Krisztus Urunk kérve kérünk,
te légy a mi menedékünk!
Isten szava van tevéled,
áldást osztasz, békességet.
A te neved megnyugtató,
reménységet, hitet adó.
Boldogan él az az ember,
aki hisz a Jóistenben,
szeretet jár a nyomában, ...

A tudás megszerzéséhez tanulnom


kellett, a bölcsességhez azonban a

megfigyeléseken át vezethetett


az utam. Általában udvariasan




s megértően viselkedtem másokkal,


mondhatni ...

Még nem tudom mit is érzek pontosan
De ahogyan jobban megismertelek egy kérdés járta át a testem
Mit is akarok én most?
Legegyszerűbb válaszra bukkantam szívem mintha érted dobbanna.
Amikor nem vagy velem egy érzés járja át a testem.
Az érzés mit irántad érzek elhatalmasodik fölöttem.
Egyet látok most előttem szívem érted dobog örökre!