Házunk előtt csavart fűzfák ágai,
próbálnak a napsugárral játszani;
hajladoznak, zizegnek és zenélnek,
halk neszekkel sustorognak a szélnek.
Ölelkeznek fűzfaágak szorosan,
lentről nézve, két fának egy lombja van;

összefonódnak ágaik - mint kezek -
együtt akarnak maradni, míg lehet.
Villanykábelt zavarta a fa lombja,
ezért ...

Mikor az élet, mérgező levegővétel,
S a perc, csak vánszorgó kín,
Felemészt a bűntelen kétely,
Soraim végén, vért hint minden rím!

Mikor a jelen sem kecsegtet,
S gonosz lelkek gyűlölete kísért,
Érzem rossz akaratát, üvegszilánk szeleknek,
Soraim végén hordom, lelkem összetört hitét.

Mikor talpnyalók korbácsütéseit ...

Szonett 14.

Keresem, hívom magamhoz szüntelen.
Reggeli napfény magához csalogat,
elhiteti: jöhet még szép pillanat,
lesz jövő-képem, nem lesz reménytelen.

Néha álmatlan, gyászossá vált éjjelen
örök-álomra vágyom. Nem hívogat
szép élet, csak a fájdalom szólogat,
bár szívem szerelme rég a végtelen.

...

Akár csak egy szóért epedek tőle,
Arcom lábtörlőnek vígan tartanám,
Így megalázkodni nem. Előtte...
Mivel tudom, kínos átok ez rám.
Látása kínálkozóvá tesz engem,
Azon gondolkodom, arca mögött -
amit évekig néznék szüntelen -
mi van rólam, mit ítél fejem fölött.
Nem szex ez, nem szerelem, ...

Az évek ellibegnek lassan,mint a darvak,
minden őszvilágban búcsút intenek
sárguló,telet váró csörtető avarnak!

Szerelem olt embert emberré,egy vágy,
szerelemből születsz,s örök rabja leszel,
mert szerelem az avart befedő fehér ...

Ha szomorú nem voltál még sohasem,
nem tudhatod, milyen a nagy boldogság,
mit érez az, kinek szívén ború rág,
s elkerüli jókedv, derü, szerelem.

Mindig odalenn, arra vitt kerekem,
nem érintett soha harmatos virág,
rég volt, elfeledtem, mit ád a világ:
szivárvány színeit fogta két ...