Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.
Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.
Koldusnak ...
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.
Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.
Koldusnak ...
Olvasták: 730
Az Ön versének a helye...
Egy kéz havas hegyet festett a kékre
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.
Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.
A vers, ha Vers, ilyen. Lehet, nem ...
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.
Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.
A vers, ha Vers, ilyen. Lehet, nem ...
Olvasták: 593
Virág velem együtt lépegetett.
A vadzab kalászfület hegyezett.
Zöld gyíkmanó surrant álomba át,
s fehér bölcsőt ringatott kék világ.
Fehér bölcsőben fények gyermeke!
Jó volna hinni: az élet mese,
minket mesél a madárszárnyas ég,
míg közelhez hajol át messzeség..
Ösvény sietett. Eltűnik a nyom
volt életekről, habár ...
A vadzab kalászfület hegyezett.
Zöld gyíkmanó surrant álomba át,
s fehér bölcsőt ringatott kék világ.
Fehér bölcsőben fények gyermeke!
Jó volna hinni: az élet mese,
minket mesél a madárszárnyas ég,
míg közelhez hajol át messzeség..
Ösvény sietett. Eltűnik a nyom
volt életekről, habár ...
Olvasták: 495
1.
Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra
2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek
3.
Kellene már egy új
Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra
2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek
3.
Kellene már egy új
Olvasták: 737
Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...
Olvasták: 1028
Nem tudom
gondoltok-e a halálra ?
Én gondolok a szerelemre
egy perzselő édes csókra
amiről olykor álmodom
s egy érintésre
ami egy forró, ujjongó sóhaj
amitől lázasan feltámadunk
bár a harangok Rómába
mennek én vad ,viharos vágyat
szeretnék ébreszteni benned
hogy örülj nekem
hogy ölelj át mint ...
gondoltok-e a halálra ?
Én gondolok a szerelemre
egy perzselő édes csókra
amiről olykor álmodom
s egy érintésre
ami egy forró, ujjongó sóhaj
amitől lázasan feltámadunk
bár a harangok Rómába
mennek én vad ,viharos vágyat
szeretnék ébreszteni benned
hogy örülj nekem
hogy ölelj át mint ...
Olvasták: 691
