Odakint a köd álmodik.
Beszűkölt térközök
közelebb: félálom talán, -
távolabb sűrű köd.

A köd vízcseppes, furcsa lény,
betakar, kitakar,
álmodik ezt-azt, s eltűnik,
olyan lény, mint a dal.

Dal is sejtet álom-talányt,
s ha benne tiszta fény,
az is kitakar, betakar
titkot, - a költemény.

Köd vesz körül, fény vesz ...

Ez tettette, hogy mit se hall,
ha szól a Szó, igaz.
Ördög örült: - Mily isteni!
Sok itt a gyáva, s gaz!

Az tettette, hogy mit se lát,
tudatlan, s hű, vakon.
Ördög örült: - Ó, isteni!
Itt követnek, vakon!

Ez tettette, hogy ő szegény, -
neki senki se lop!
S mosolygott az ördögi kör:
- Ó, derék cinkosok!

Az meg szemet úgy ...

Mondjatok anyánkért egy imát
ha
ránk gondoltok

mert
ő az életünk anyja
akitől egész világunk ered

gyermekeink szíve dobogása
könnye,mosolya
Ő
a lélegzete nekünk a világnak

illata
lila akácoknak, orchideáknak
a szerelem és a
szeretet
órájának ami körbejár

aminek ...

tudod mit szeretek:
az el nem múló perceket
a kedves emlékeket,
ami összekötött veled,

hogy volt valaha ifjúkor,
s szerelem, ami sosem múlt,
mit már, csak a lélek tud,
meg a csalafinta Ámor.

A ruhád színe kék volt,
s szép kékszirmú az égbolt.
A világ akkor ép volt,
s szétnézett fent a nap,

s a tó ezüstjét szórta, -
villant fényszem fogócska,
s csillant fényajkak csókja,
gyönyörű pillanat,

s mikor lassan sötét lett
üzent csillagos létnek,
- egy másik Földnek, Égnek? –
itteni végtelen.

Idő jött, s ...