A levegő almazölden atöleli lelked,
fenn az égben ezer tarka pille száll,
a szél hajával tereli a méheket,
pihe-lágyan zümmög tavasz-éneket,
szemed elé virág-szőtte vásznat tár.

Érzed, mily kedves a napsugár?
Kézen-fogva, fűszalak közt hegyen vezet.
Hamvas szirmok árnyekában, a kicsiny madár
bájos dalát zengi ..., s egy csók rád ...

Sétálok az éjben,
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán Érdemes?

Lelkem harcban edzi
S kínoz belül érzem,
Ezüst, acél összecsap
S belül máris vérzem.

Évek óta ...

Régi nagy szerelem, ami még mindig tart bennem,
S fog is tartani el nem fog hallgatni de ez már rég volt
Nincs többé elmúlt. Jön helyette más, de nem olyan, mint a másik
ez már lehetetlen tényleg, de ez ilyen akárhogy is érzem.
Így kell lennie el kell fednie a másik az elsőt a harmadik a kettőt.
akárhány

Olvasták: 705

Fájdalom,