Az életem adnám
egy mosolyodért,
a szívem a hazád,
s ha odaért,
az a vágy amitől a szíved dobban,
én új útra lelnék a csillagokban.

Könnyeimből épített patak,
szigetekké lett üres szavak
hada, melyek már nem hoznak haza,
már farkasként üvölt az éjszaka.

Hirtelen sötét arcomhoz ...

A fájdalom hangja zenél fülembe
A bánat vére bugyog erembe
A Halál kísértete a kezemhez ér
S valami sokkal szebb életet ígér
Szemem üveges fogaim vacognak
Biztató szavakat mormolok magamnak
Ablakomon vadul ront be a szél
S egy sokkal szebb világról és életről mesél
Virágok nyílnak lépteim nyomán ...

Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit idézi.
Szeretem a felejthetetlen ...

Fájdalmaim küszöbén ülök én,
Kalodába zárt zavart lélek.
Nyomasztó sóhajokat suttogok,
\'Egy napon visszatérek\'.

Számtalan szebbnél-szebb évek
Várnak rám úttalan utakon túl,
Bejárom, ha felfaló fájdalmam
Tengerében minden kínom elhalványul.

A jövőképek reménye bennem él,
Sejtelmes

Olvasták: 616

Fájdalom,