Beszélsz velem, hallom, csak üres szavak.
És most ez a zárható kapu.
Elveszettnek talán a boldogság.
Akarom, hogy neked, de a félelem tart vissza.
A félelem, hogy megint csalódott.
És akkor én világom ismét romokban hever.
Mondd csak, mi volt az összes, hogy az egyetlen cél?
Talán ez volt az egész csak egy ...

Hercegnőm, ajánlom csak így élj tovább,
Ne veszítsd szem elől Ariadné fonalát,
hunyd be szemed és te gurítsd messzire
s ha rám hallgatsz, nem hallgatsz senkire.

És ne bánd hogy mások mit beszélnek
amit hallasz, ereszd nyugodtan szélnek,
hidd el kedves, a szavak nem mindig fontosak,
elolvadnak, mint tél ...

Gyűlnek a szavak,
talán mondatok is vannak.

Egy barátság végét jelző zászló
int a magasból,
hogy indulj el egy másik úton,
de a kedvem csak elenyész a bútól.

Szeretnék nevetni,
és nem a boldogságot kergetni.

Örömet várni az emberektől,
de közben félek mindentől.

Becsapnak ...

Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek benneteket,
Rabul ejteném ...

Fájt mikor azt mondtad,
Ez a virágzó kapcsolatunk vége.
Nem éreztem semmit mégis fájt,
S egy esélyt adtam a holnapnak.

Kis világom azóta fél és üres.
Én egyedül ott maradtam.
S csak alvadtvér maradt garatomban,
S elmetszette légcsövem haragod.

A sors pengéjén az élet mindig fen,
Szét szakadt a páncél gyönge ...

Mikor felkelek reggel, köztetek álmos szemekkel lépkedek,
Mindig csak néztek rám és engem hibáztattok folyton.
Úgy érzem mintha megkaptam volna Káini pecsétem,
Úgy érzem néha a szavakat a drága papírra fecsérlem.

Elég volt ebből a leslyedt félelmetes korból.
Engem a vers emel majd fel a láthatatlan ...