Lelkem mélyén van két kamra,
jónak, rossznak hordozója.
Fájdalmak és szenvedések,
szeretetek, szép emlékek.

Mindkettőre szükségem van,
segítenek a sorsomban,
jövőm fontos kovácsai,
új kezdetem tanítói.

Régi fájó bús emlékek,
általuk tanul e lélek.
Szép napok, mik egykor ...

Ne tudd meg, soha hogy
Milyen érzés, ha fáj a lélek,
A fájdalmat takarni mások előtt
Mert azt gondolod, hogy
Megszólhatnak, s azt ne szégyelld.
Lemondani sok mindenről
Ahova azelőtt elmehettél, és csak
Azt kérdezni, miért, miért?
Az életem minden perce küzdelemmel
Bajokkal van tele
Türelem az egyetlen, amiből sok kellene
A ...

Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele ...

Már a rügyek szirmot bontó csodává nőttek
s újra vissza jöttek
az elszállt, vándor, tarka madárkák,
a rovarokat vadásszák.
Élvezik a meleget,
járják a felleget.
Ide száll a fecske messze délre,
épül piciny sár toll fészke,
és mit ott hagyott házat s hazát,
most kecses libbenése emlék mázat ad át.

Elmerengve ...

Hideg tavaszi szél didergeti hátam.
Aranylik a kék ég vidám napsugárban.
A fák lombkoronáin az apró levelek,
Boldogan mosolyogva, hintázva lengenek.

Arcomon derű, szívemben bánat.
Mintha nem is lenne gondom, bámulom a tájat!
Szívemben hordozom sorsom metszett szárnyát,
Egy rólam szóló JELENTÉS, hazug, ...

Sűrű köd rejtegeti fájdalmamat,
lelkem mélyén ismerős dallamok,
csillag-fény nélkül bátran indulok,
sötétségnek én ajánlom sorsomat.

Minden ordas pár nélkül magányos,
a szél visszhangozza vadul dalomat,
lesöpri zúzmara-szőtt kánonomat.
Útszélről fölrepül egy szép táltos,

körülöttem a ...