Versben és európai stílusú haikuban

Vénségemre, felismerést tettem,
És már talán, kicsit bölcs is lettem.
Emberek, sem nem szépek, se nem jók,
De, ha kell bárkivel jó-pofizok.

Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg,
Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg...
Már csak lassan zakatoló az életvonatom,
Az utazó homokóra... pereg ...

Hazánk sorsa borzalmas!
Hol vörös katonacsizmák taposnak,
Hol a tőke és bankok szorongatnak.

Hazánk sorsa elképesztő!
Mindig várjuk; a messiás megjelenik,
Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik.

Hazánk sorsa ...

A hatalmon lévő kevély urak,
Mint a középkori nagy várurak…
Ezen urak engem eltipornak,
A lelkemen végig gyalogolnak…

Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett,
Nem fogadnak be, de mért, mi végett?
A nagy tűznek ma már csak hamva van,
Már nincsen semmi jó a sorsomban.

Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra ...

Csak:

Napfényt várok, de jégeső hullik…
A remény még él… lassan elmúlik.
Ernyőm van, de szél kifordította…
Sors eddig csak rossz arcát mutatta…

Ha már:

Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz,
És már nem eszik kígyót a mongúz,
Ha már a szív igazából nem húz,
Ez akkor már csak ...

Hétköznapi pszichológia…

Egy embert, akit erdei hajléktalanná tett az élet,
Már, nem igazán érdekli semmi.
A sors ilyen kegyetlen volt hozzá, neki biz' ez a véglet!
És
Mit veszíthet? Ezek a láncai...

Mindig, folyton a nyomában járt a végzete, a balvégzet!

Vecsés, 2017. június 10. – Kustra Ferenc

Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.

Hiába van hű, szamuráj szellemem,
Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
Pedig a hovatartozás nagy erő,
Amit csak én tudok és miért nem ő?

Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
És földerítem azt, ...