A vers olyan lény: álom köntösében
hozzád lép, mint segítő jó barát.
Ha te írtad, akkor sem csak te írtad,
mert veled együtt írta a világ.

Ha nem te írtad, akkor is barátod
éppúgy lehet, ha szembenéz veled,
s nem hízeleg semmiről, senkinek sem, -
szavában ott igazság, becsület.

A vers követte sorsom ...

Egy álom sírt, miközben lassan ment el, -
különös, de az álom is csak ember:
születik, s meghal nehezen vagy könnyen,
vér villanásban, gyöngyként hulló könnyben,
elégő nyárban, őszi hallgatásban,
amikor másutt víg szüreti tánc van,
s meghalhat télen, mikor hópihéken
kis vaksi fény kél, s alszik ki a szélben,
vagy tavaszban, ha csöpp ...

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt, egykor, munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék, s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a ...

Hétköznapi pszichológia…

Van, kit hamisítások és hazugságok köde lengi körül,
És még ő az igazságosztásnak, tősgyökeres bajnoka.
Az ilyet, meg még, hozzá csatlakozott szerencse veszi körül
És
Vele, biz' harcok nélkül lehet, győző-igazság bajnoka.

Ő sorsa mindegy is, de az áldozata, nem annyira ...

Öregségi vizionálás… versben és apevában

Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam,
Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam…
Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok,
Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok.

Új
Roham...
Fordítva
Megy minden.
Öregszem talán?
*
Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény ...

Szépségre vágyva ültettek,
óvó szeretettel neveltek.
Te sok-sok árnyat adtál,
de korban előre haladtál.

Ámde a derekad megroppant,
délceg alakod megroggyant.
Szélvészek buzgón tekertek,
alaposan megnyűttek.

A gazda sorsodban határozott.
Ennek nyomán favágókat hívott.
Azok serényen munkához ...