1943. január 12. –e hajnalban…

Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek,
A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek!
Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek…

A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel,
Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel.
De ha meghallod az első aknarobbanást… fel ...

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését…

A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok…
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok!

Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós ...

(Kínai forma: „Vágyódás délre”:
"Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa - x = végtelen)
Burkomban
Megszülettem én!
Fürdettek, szeretgettek.
De, csak ordítottam én!
Pólya… tekervén.

Ez
Kellett?
Nem vártak,
Korán jöttem.
Sírni sem tudtam.

Sírni sem tudtam.
Korán jöttem,
Nem vártak.
Kellett
Ez?
*

Majd ...

Eljött! Ma vége az évnek,
Ma vége az évszázadnak,
Ma vége az évezrednek,
Most vége, mi volt mindannak.

Sorsom, itt vagyok és dolgozok,
Ez mit el nem kerülhetek,
Az, hogy én most mit akarok?
Ezek a sorosok, életek…

Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc

Szelíden, némán sercen a gyufa
És robbanva beindult a lángja…
A gyertyák lobbanó fényével költözzön lelkünkbe a derű,
Éljük át ezt a szent pillanatot, legyen ünnepünk gyönyörű...

Kint a kertben fehér ünneplőbe öltöztek a fák,
A szobai fenyőn díszek, alatta csomagocskák.
Most! Gyújtsuk meg, így gyertyáik gyúljanak a ...

Fura az élet… és abból csak egy van…

Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött.

Fiatalságomról, annyit tudok, volt ...