Kárpátoknak dús ölén
Boldog Árpád népe
Imádkozzál Istenedhez,
Tekints fel az égre!

Becsüld meg hát himnuszod,
S Kölcsey emlékét!
Kincsként őrizd lelkedben
Magyarságunk létét!

Nem terem a világban
Magyar mint gyom, vadon.
Csak Istenünk által művelt,
Felszántott ugaron!

Feltöri a magyar ugart,
Angyali ...

Sír egy hegedű,
mint a fájó lélek.
Húrjain megrezzen
halál és az élet.
Szívbe markolóan,
sorsát gyászolóan,
Keserves, szárnyaló,
csupa magyar szólam.

Sír egy hegedű,
könnyek nélkül jajgat,
Benne fájó sorsa,
minden hű magyarnak.
Átsuhan a ...

Megromlott a sorsunk,
mint penészes kenyér.
Mit hozhat a jövő,
van számunkra remény?

Bizony, egykor tudtuk,
hogy Istenünk magyar.
És hogy dicső múltunk
magyar Istent takar!

Erős volt ez a nép,
bízott önmagában.
Dolgozott, boldogult
a magyar hazában.

Mennyi gazdagságot,
adott ...

Emlékezz az elsõ csókra;
sodró mámor s már azóta
csókból érzés vált valóra.

Halvány szípoly az az óra
s a dédelgetõ meddõ szóra
égetett délibáb éltetett
s szórt érdemet minden bókra.

Veszett forróságba szórva,
felöltött éj alá csiszolva,
mosolyt majzolt, mint ki várja -
bolond módra fulladt ...

Kolo

Hozzád méltón nem található méltó szó
Tűzben égtél a vízen, húztad a mázsás lapátot szelíden

Hullámok fodrából öntött hajó
Izzadtság cseppekből faragott lapát
Elrúgva partot, izeg-mozog a térd
Hajszolódnak harmonikus extázisban.
A jeles kenu kettes a gyorsaságban úszva
A láthatatlan cél felé szertepattan a ...

Árpád vándorúton
jár a Kárpátokon.
Látók az ormokon,
látják fehér lovon.

Nézi, mi vége lett,
hazánk népeinek.
Határaink hova,
foszladoztak tova?

Hol van területünk,
ennyi maradt nekünk?
Milyen szegény a nép!
jövőnk ilyen sötét?

Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Szíve népéért ...