Nem érzek mást már, csak annyit, hogy vége mindennek.
Teljesen elborult elmém, nem hiszek már semminek.
Érzem, hogy rám vár a fuldokló végtelen;
Életem az élettől teljesen védtelen.
Fogalmam nincs hogy mit értek, s mit nem.
Gyászba borult szívem, s nem hittem…
Hogy az amit tettem csak bűn volt semmi más,
De felfogtam, hogy még csak ez az ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...

Nehéz az élet, ha ekképpen éled!
Nehéz, mert a Te sorsod,
Melyet már a születésed pillanata meghatároz,
Előre elrendeltetett, genetikailag elrendezett.

Másra vágynál, más sorsot kívánnál?
Hiába, mert nem teheted!
A Te sorsod ...

Nekem miért kellett itt maradnom-e Földön?
Ki és miért gondolta úgy, jó ha maradok?
A választ tudom: szeretett Édesanyám,
Ki nem él már, kit oly fiatalon
Elragadott az otromba betegség, mely
Népbetegség ma már.

Miért a sors furcsa fintora, hogy ki
Megmentett engem életem hajnalán,
Már nem lehet velem ...

Voltam lélek ég, s föld között, mi úgy döntött egy testbe költözik.
Születtem leánynak, elsőként egy emberi testbe
Szüleim szerelmének gyümölcseként.
Két év múltán testvérré lettem,
S lassan kisbabából kislánnyá cseperedtem.

7 év elteltével iskolába léptem,
S lassacskán lett még két testvérem.
Egy húgom, s egy öcsém,
S ...

Novemberi reggelen ült a fejem felett
Egy nagy fekete madár.
Holló volt? Vagy varjú tán?
Nem tudom, de mindegy is már.

S adta azt a jellegzetes hangot,
Fekete szemei ide-oda tekintgettek,
Vajon mit nézett, vajon kit nézett?

Tolla kissé csapzott volt,
Mint aki már kicsit öreg
Színe fakó, nem úgy mint a
Ma született ...