A zöld fenyő karácsonykor

Halkan jött; tán kopogtatott?
A szobába friss illatot hozott.
Mikor \'lába\' vízbe került,
láthatatlan arca mosolyra derült.

Szaloncukor, gömbök, díszek
ágaira egymás után felkerülnek.
\'Fejét\' a csúcs ékesíti,
Ő ezt méltósággal viseli.

Ágain a zöld tüskék
úgy ülnek, mint kis ...

Kezembe akadt régi hittankönyvem,
érdekes, mert tegnap éppen ezt kerestem,
bár nem imádkozni volt kedvem.

És most itt van, felnyitom,
ide-oda forgatom,
Istenem, ez borzalom...
vagy gyönyör? Nem is tudom.

Hát nem felejtettél el?
Nem engedtél még el?

Saját sorsom gondolom
egyfolytában. ...

A múltunk a miénk...


Jó népem, a múltunk, bárhogy
emésztjük magunkat s rágódunk rajta,
kizárólag a miénk, a sors
ádázul a ...

Ciklámenszín hajkorona társadalmi méreg.

Köszönöm, hogy megmutattad, még mindig élek.

Erősebb a lelkem, mint azt magamtól vártam.

De mégis meggyengítetted körbevett váram.



Mert egy dög vagy te tudod és magamról én is.

Kissé ez már beteges, rosszabb, mint egy fétis.

Mégis most úgy érzem helyes volt a ...

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Tavasszal kivirágzik a táj,
Nyáron lombosodnak a fák,
Ősszel lehullanak a levelek,
Télen fehérbe borul a táj teneked.
Mi, emberek is ilyenek vagyunk,
S nem olyanok amit hallunk.
A szíved kövesd,
Ne hagyd el.
Ha elhagyod...
Azt megbánod.

...

Az életed,a sorsod,
A

Olvasták: 522

Élet,