Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem ...

Nem kell látnod a sebet,
de tested beleremeg,
mert érzed a fájdalmat
mi nem szab határokat!

Pontosan tudod helyét
érzed szíved vérzését,
mert a sebet ott kaptad
s elakad tőle szavad!

Láthatatlan szemednek,
égető a bőrödnek,
fel nem foghatja eszed
s ...

Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.

De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.

Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak ...

Félve intek utánad,
mielőtt innen elmentél.
Félve intettem utánad,
bár biztattál,nevettél.

S reményt lopva szívembe,
boldogan vártam a délutánt.
Még akkor is reméltem,
talán megbocsájt.

Elmondtam neki délután,
hogy szégyellem magam.
De szívében légbe szállt a szavam.

S lám hiába minden szóért,
mely tőle ...

Nézem nemzetem, mely sír, s kiált
Vérző sebét nem ápolja senki már,
Aranysárga mezők, ha beszélni tudnának,
Pirosra festené át az országot.
Ó könnyel áztatott Magyar Föld,
Síró anyák fájdalmát nem hallja már senki,
Csak a Turul madár,
Amely nemsokára visszaszáll.
Eljön az idő,
A Turul madár visszaszáll.

Édes szűz Máriám
Adj egy jelet, igazold, hogy létezel.
Értettem, köszönöm, ez volt a jel,
Így most már tudom, hogy létezel.

Életem első napjától tudtam, hogy létezel,
Mint sajgó sebet a gyógyír, ápolsz te engemet.
Életemtől fogva segítettél nékem,
A te kendőddel átöleltél szépen.

Minden ...