1956. november 1.
(Részlet. Utolsó 8 sor nélkül!)

1 A tornácról nézem a távolt.
Hol eddig az úr a halál volt:
a dombokon fölkel az élet.
Ősz van, de langyos szél símogat
fákat és venyigéket.
Ez az az áldott nap,
mit annyiszor megígértek
költők és dalnokok.
Miről a nagy vizek susogtak,
most íme itt ragyog.
Nemcsak ma, de holnap
s ...

Ellopták Sándor barátomnak

az elegáns kocsiját a házuk

elől, a rendőrség három nap

elteltével megtalálta, hátul



összetört lámpákkal. Jó Satya

így is örült a járgánynak s menten

észrevette, hogy a verdába

a tolvaj riasztót szerelt be...

Az erdőben néha minden magányos,
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.

Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.

Levelek, fent, a fénycsónakban ülnek,
s rá sem ...

Embernek születtem,
élem mindennapi
szürke életem,
de ha velem vagy,
megváltozik minden,
agyamban nyüzsög a szóáradat,
de a szám néma marad,
félek, elriasztalak,
bármit mondanék,
szemöldököd dzsungelében
eltévednék.
Álmodozóvá tettél, aki
fűben, virágban a harmatcseppet
délben ...

Elmém még a magasban jár
Testem már meg-megáll
Szemem a távolt fürkészi
Nem jellemző rám a számadás.

Mégis kerülget egy látomás.

Becserkész óhatatlan,
s rámtelepszik múlhatatlan.

Gondolatom bolyong a semmi tengerében
Zászlóm kibontva, rajta a kalózjel
Szabadságot hirdet?
Megkopva verdes a szélben
Ki ...

Oly gyönyörű idő van ma,
Felnézek az égre,
Nem látok ott egy felhőt sem,
Árad a nap fénye.

Magától indul el lábam,
Egy kis ...