Lángol a horizont messze égi máglyán,
hol összenő a zölddel a vörös karmazsin.
A Hold már helyet foglalt a csillogó trónján
és ezüsttel uralkodik a Napnak hamvain.

Hunyorgó csillagok kusza alakzatban,
mint égi városok távoli fényei.
Éjjeli ...

Könnyben fuldoklik
A szél és nagyon süvít.
Emlék ül, kövön…
*
Sírkő csendesen
Csak fekszik padom mellett.
Elhunyt őseim…
*
Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
Ez a ...

(3 soros-zárttükrös)
Vajon jól hallom-e az Echo érces hangját?
Netán egy kutya elkapta a más macskáját?
Vajon jól hallom-e az Echo érces hangját?
*
(septolet)
Jól hallom?
Kiáltásom
Viszont hallom?

Visszhang-dombon
Macska dorombol
Itt, valahol…
Azt miért nem hallom?
*
Tejben fürdik,
Gondolkodik…?
Táskája ...

Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt ...

Ma feléd nevetett az esti szürkület,
alkonyat számára ajánlott fényt, tüzet,

rád mosolygott, hívott, riadtan léptél el,
már nem kéred a fényt, más ami érdekel.
Mert az ifjúság, csak pár évnyi kábulat,
hajnal, és dél után kopog az alkonyat.
Halványul, szürkébb lesz a színes szivárvány, ...

Ráterül az alkony a tájra
öltöztetve azt szürkülő ruhába.
Az őszi alkonynak hangulata
az egész tájat bűvkörébe vonja.

A fák, a fenyők, a növények zöldje
szürkül bele ebbe a képbe.
A házaknak változatos árnyképe
visz üde színt Rózsavölgybe.

Az alkony hangulatát az este váltja.
Sötétség terül e világra.
Csak ...