Hát sok levél még nem hitt el Telet.
Olyan Ősz volt. Az még hitegetett.
A Nagy Fa, persze, sok mindent tudott,
sok múltat látott. Törzse hallgatott.

A törzs ilyen. Sötétlő, hallgatag.
S gyökér, mélyben, szintén ilyen maradt.
Egy-egy Tavasz hoz virágláng-csodát,
láthatatlan csillagrendszeren át…

Most így van még. Örökké? Nem ...

Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink közül, aki él, csodálkozva ...

Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez ...

A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre,

s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára.

Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról,

s sűrűsödő gondokat.

Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti,

hogy jól fogjon következő esztendőkre,

s egyre idegesebben, gorombábban,

stresszesebben ...

Az Isten bennem dolgozik, -
de rendetlen, nagyon,
tőle van összevisszaság
íróasztalomon!

Komputeremen verset ír,
majd nézi: hol lehet?
Eltűnt a vers, leírt szöveg, -
s én szentségelhetek!

Az Isten bennem dolgozik
(Eszmének nevezem),
s csodálkozom önmagamon:
- Miért Ő kell nekem?!

Én Őt - ...

Jelképek között megyünk (s megy alattunk
az út). Olykor bevárjuk önmagunk.
Mi jelképek rejtett mélyéig látunk,
ha bezárt is ég-labirintusunk.

Európa megtelt - írtad (ez könyved címe,
az egyiké, éppen trilógiád
Nyugatot néző, tűnődő darabja,
de abban is menekülő világ).

Európa megtelt? Még nem, szerintem, -
de annyi biztos, hogy ...