Ciklámenszín hajkorona társadalmi méreg.

Köszönöm, hogy megmutattad, még mindig élek.

Erősebb a lelkem, mint azt magamtól vártam.

De mégis meggyengítetted körbevett váram.



Mert egy dög vagy te tudod és magamról én is.

Kissé ez már beteges, rosszabb, mint egy fétis.

Mégis most úgy érzem helyes volt a ...

Oly nehezen

Oly nehezen jöttem én el ma tőled,
sírt a lelkem mert ott hagytalak téged.
Remegett a kezem mikor át öleltelek,
mikor csókolhattam dobogó szívedet.

Újraszülettem én abban a pillanatban,
mikor tündéri szádra csókot adhattam.
A világot öleltem én akkor keblemen,
s lelkem ringatta a hatalmas ...

Elloptam én

Elloptam a fényes égről minden
csillagot,
neked kedvesem én egyet ott hagyok.
Azt is csak azért, hogy hozzám el találj,
hogy fényre várva te engem ma hazavárj.

S azt kérded, akkor mi maradt az égen?
Sötét lesz, szívemben marad reményem?
Gyere közelembe, s nézd neked mit adok?
ha hozzám bújsz, mindazt majd ...

Mond ki törli el a könnyeket szemeidből,
lelked gyöngyöző izzadságát arcodon,
ki ragadja majd ki remegő kezeidből,
azt a szert mi látszólag segít harcodon.

Ki lesz olyan merész annyira bátor,
körülötted lesz-e majd egy olyan valaki,
ki lesz elég erkölcsös és nem marad távol,
kiben talán majd megszólal ...

- Van valami felettünk??
Ha már nincs miben reménykedned, ezt kérded magadtól...
Van e valami, amihez fohászkodhatsz és utolsó sírástól remegő szavaidat mondhatod...
Nézel az égre és rozsdás késsel átdöfött szíved fájdalma miatt,
Üvöltesz az éjszaka nagy szemének, mint egy magányos csorda nélküli farkas...
...

(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás után
Így nógatott bennünket egy ifjú ...