Szonett 14.

Keresem, hívom magamhoz szüntelen.
Reggeli napfény magához csalogat,
elhiteti: jöhet még szép pillanat,
lesz jövő-képem, nem lesz reménytelen.

Néha álmatlan, gyászossá vált éjjelen
örök-álomra vágyom. Nem hívogat
szép élet, csak a fájdalom szólogat,
bár szívem ...

A távoltól távolabb
száll hozzád a gondolat.
Üres az est
az éj sötéten fest,
a csend hajlékony árnyék,
de hangodra vágynék.

A szél nem ölel
s nem visz közel,
csak a reggeli fényhez
hol a világ ébred.
Valahol csillog szép szemed
s kiáltom neved.

A zene a kert zöldjében
magával ragad, szinte egekbe emel.
z asztaloknál nagyon nagy a jókedv.
A Nap sugarai lejjebb mennek.

Majális van. Mindenki mulat.
Nagyon kell az ilyen hangulat.
A jókedv és a tényleg jó zene
szívek egymásnak \'írt\' üzenete.

S ha majd itt lesz az este
csókok cuppannak az estben.
Ám ha eljön a

Olvasták: 518

Béke,