Csak gondolatban sújt halálos gyásza,
csak fojtogat és szívem sebzi meg,
a vágyak útján hullok csak halálba
és megremeg a virrasztó ideg.
Csak gondolatban sújt halálos gyásza.

Mert nem lehettem ott, hol kellett volna,
úgy, mint a többiek: a harci síp
szavára várni s állni bátran sorba,
ha ágyúk torka bőg s golyó süvít.
Jaj, nem lehettem ...

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt ...

Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény. ...

Ázik a táj, folyton esik.
Így van ez reggeltől estig,
majd estétől reggelig.
Az ég felhőktől szürkéllik.

Most kiadós esőtől ázunk,
majd a hőségtől eltikkadunk.
Ilyen az időjárásunk:
sosem azt adja, mire vágyunk.

Halász István
Rózsavölgy, 2016. július 16.

A felkelő Nap friss fényével
néz az ébredő tájon széjjel.
A Balaton még kicsit álmos.
Madárdal ad szint e hangulathoz.

Később a Nap az égre felmegy.
Feltűnik Badacsony időközben.
Az egész környék ébredezik.
Reméljük, hogy szép nap következik.

Halász István
Balatonfenyves, 2016. július 05.

Fekszem az ágyon, és nem jön az álom
az enyhet adó.
Láz gyötri testem, és nem pihen lelkem
a vágyakozó.
Tódul az emlék, hisz most volt a " nemrég"
az ész menekül.
Bódul az agy már, és nincs, aki rám vár
félek egyedül.
A jelen száguld, a szív olyan árvult,
hogy fáj a magány.
Üldöz a múltam, mert élni akartam
ezer a ...