Az élet elfolyik, amíg a jövőt tervezgeted,
mert a pillanat gyorsvonatként száguld el melletted.
El ne feletsd! Élni mindég csakis a jelenben kell
együtt a múltból fakadó jövő terveivel!

A nap ragyogó fénye, ha elillan,
Később szemedbe nem a fény,
Hanem az elmúlt pillanat villan,
És szépül a színe nap-nap után,
Mint a hajnal emléke délután.

A kis dallamok egyre halkulnak,
A csörtető napok zajában,
Az útra porszemcsék hullnak,
Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak.
Miért ...

Már most csak arra gondolok,
Jön a holnap, s öledben tart karod.
Nem tudok elképzelni ennél szebbet:
Lenézel rám,és azt mondod szeretlek!
Ajkaid izét ajkamon érezni,
Nyakad húsát nyelvemmel izlelni,
Bóditó fürtyeid énream borulnak,
Legszebb pillanata lesz ez a holnapnak!

Üres álmot álmodom, mikor az éj egyedül öleli testem.
Üres életet talál reggel a Nap, mikor felragyog csendben.
Elveszett a múlt, mikor egy Angyal szeméből könny hullt.
Elmúlt a boldogság, ahogy a szerelem magányba bocsát.

Érzések örvényében, mégis az üresség ragad magával.
Ó mond, miért fáj ennyire a felejtés egyszerű vágya?
Lelkem ...

Zene és betű, e két szépség
szól ebben a lírai csendben,
kamarazene a rádiómból
és Móra a könyvem lapjairól.

Mindkettőnek óriási értéke van
gazdagítva engem e pillanatban.
Múzsák engem gazdagon ajándékoznak!
Hálás vagyok ezért az ajándékozóknak!