Meglátni és megszeretni téged
egy pillanat műve volt.
Szerelmem ma olyan,
mint egy fenséges platánfa,
mely mélyed
éltes testembe,
egyre sűrűbb gyökereket eresztve,
vágyaimat is tovább gerjesztve.

Évtizedek alatt vénséges fám
nőtt, s terebélyesedett,
szerelmem kiteljesedett,
átjárva ...

Nem érzek mást már, csak annyit, hogy vége mindennek.
Teljesen elborult elmém, nem hiszek már semminek.
Érzem, hogy rám vár a fuldokló végtelen;
Életem az élettől teljesen védtelen.
Fogalmam nincs hogy mit értek, s mit nem.
Gyászba borult szívem, s nem hittem…
Hogy az amit tettem csak bűn volt semmi más,
De felfogtam, hogy még csak ez az ...

Vékonyka fonálon függ az érzelem,
Nagy mélység fölött lóg, szakadni képtelen.
Észérvek tépkedik, nem bír el sok vihart
Foszló fonál tartja, de vacogva kitart.

A biztos rosszat inkább, ne sugallj új jelet
Kérem most vissza, a régi életemet.

A szürkét, unalmast, de kiszámíthatót,
A létezésed nélkül a semmirevalót.
Sérülj ...

A pillanat mind itt ragadt,
S már nem tudom, hol vagyok.
Hol van, hol lenni akarok.

Miért? a képek, a sok csoda.
Mi az ha más? megmutatja,
Majd visszaküld a valóságba.

Egy hang, egy illat, egy mondat
Megfogtál, s bár tiltakozom
Nincs hatalmam, elfojthatom.

Nem mondom ki, úgyis érzed
Miért ...

Én szerelmetes mindenem,
Hiányoztál, ó jöjj, bújj ide hozzám,
Ölelj, szeress, csókolj
Cirógass ,ringass, simogass,
Tegyél magadévá, s add nekem magad,
Hogy édes méhem átitassa fórró lávád.
Ó jöjj, hát pirkadatig tartson édes mámorunk,
Éljük át mind azt a szépet, és csodát.
Mit nő, s férfi, s két szerelmes test kíván
Szeress, ...

Csendes pillanatok emléke éget.
Apró gyertyaláng vetít egy képet.
Pislákol, kialszik, megragad, nem ereszt.
Hiányzol, s Te mégsem tudhatod meg ezt.