Fájnak az emlékek, kiűzik szellemem
Testemből, s csak egy üres test
Maradok, aminek nem sok értelme van
Főleg, hogy belül már nem él, meghalt.

Könnyem sosem fogy el, örökké
Hullani fog, s nem segít többé
Semmi, úgyan lehet hogy jókedvvel
Láttok néha, de ez csak álarc, mely szólal nemmel.

Belső fájdalommal küzdve
Nem látom ...

Puha kis szád csókolná szám.
Már csak három nap, s miénk a pillanat.
Tudom, várod már, drága Debohrám.
Hallom vágyakozó hangod...
Szeretlek! Érzem, hogy akarod.

Barna hajad, égő ajkad,
bőröd puha selymét szomjazom.
Két karom lesz oltalmad,
s szívem, mely most is szeret,
Teérted dobog és ...

Megsárgult kép lóg a falon
Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány
Szívedbe mart a vasfogú magány!

Ott állsz a tömegben, egyedül
Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét
Egynek se tudod a nevét!

Bensődben dúló, örök háború
Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott ...

A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.

Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.

Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül...
A fantáziám elszabadul...
Néha-néha ...

Mikor már minden elveszni látszik
Talán még ő maga is
Már soha többé nem játszik

Csak egyvalami jár a fejemben
Az hogy mi van ha mégis
Megtörténik az, mitől a legjobban féltem

Ha csak egy pillanatra lehunyom szemem
Látom, magam előtt lebeg
Sarokba kuporodva sír késsel kezében

Megpróbálok ...