Királyom vagy, könnyű képzeletem szárnyán,
Futó pillanat, örök álom láttán.
S míg teremtettelek, belehaltam,
s míg teremtettél, léteddé fogantam.

Megtörtént a pillanat, mely mindig, s mindent változtat.
Nem kéri az igazát, a végtelen tudatát.
Megfogant egy pillanat, mi eljöttekor esélyt ad.
Ne tudd vélni mivoltát, vagy határtalan határát.
Történik e pillanat, mi rajtad, s rajtam nyomot hagy.
Nincs ...

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ...

A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre,

s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára.

Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról,

s sűrűsödő gondokat.

Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti,

hogy jól fogjon következő esztendőkre,

s egyre idegesebben, gorombábban,

stresszesebben ...

Elmélkedés a lélekről…

Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…

Ölelkező pillák..
Félálom édes álmot szül.
Kezem kezedhez ér.
*

Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek,
Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek.

Vágy
Szőtte
Szép ...

Ha látnál valahol olyan szív-lakatot,
amelynek zárjára Mystic rúzs nyom fagyott,
gondolj rám, ne felejtsd, a szívem ünnepel,
csókos szám a Mindenségtől is elperel.

Pillanat volt tavaly, szerelmem felébredt,
amikor táncoltunk, szavad titkot tépett,
mint sok-sok óriás kődarab lezuhant
a mélybe síromról minden ...