Az életem egy utca,
mely a semmibe vész, -
de előtte, időnként,
szemembe visszanéz.

Az életem egy utca.
Kenyérbéllel dió
a számban, ízes álom..
Fák hangja hallható.

Az életem egy utca.
Jóval rossz is szalad,
de könyvek, könyvek, könyvek:
tudó dal-pillanat!

Az életem egy utca.
Károg ...

Az idő, elgondolkoztató…

(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*

(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit ...

Királyom vagy, könnyű képzeletem szárnyán,
Futó pillanat, örök álom láttán.
S míg teremtettelek, belehaltam,
s míg teremtettél, léteddé fogantam.

Megtörtént a pillanat, mely mindig, s mindent változtat.
Nem kéri az igazát, a végtelen tudatát.
Megfogant egy pillanat, mi eljöttekor esélyt ad.
Ne tudd vélni mivoltát, vagy határtalan határát.
Történik e pillanat, mi rajtad, s rajtam nyomot hagy.
Nincs ...

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ...

A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre,

s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára.

Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról,

s sűrűsödő gondokat.

Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti,

hogy jól fogjon következő esztendőkre,

s egyre idegesebben, gorombábban,

stresszesebben ...