Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat.

Nem szerethetlek,
pedig minden csodás lenne,
ha végre éreznélek
remegő kezemben
és kimondhatnám
végre a mondatot:
oh Istenem,
milyen boldog vagyok.

Nem szerethetlek,
mert Te nem szeretsz;
én nem feledlek,
tán Te sem feledsz
és átérzed majd egyszer
amit én örökké:
az igaz ...

Rímek monoton koppannak.
A vonatkerekek kattognak.
A kocsiban verseket olvasnak
hasznára az időmúlásnak.

Manapság ritka, ki verseket olvas,
pedig lélek van a verssorokban.
A költő őszinte érzelmeket ad,
az olvasó értékeket kap.

Az idő gyorsan múlik, a vonat halad.
Értékek cserélődnek órák ...

Te! Miért ítélsz el, mert már megtették páran?
A szavakkal az életem a szemetek elé tártam.
Hiába nem esik jól, pedig ez így van,
Mert mindegy, hogy előtted vagy az ágyamban sírtam.
Lehet más vagyok, vagy csalódtál bennem,
De csak emberek vagytok a mentségetek ez legyen.

Azt hittem ti látjátok mások mit ...

Csodás szép ország ez, hisz ő nevelt fel minket.
Ebben a világban számunkra csak ő teremtett helyet.
Mégis sokan innen külföldre vágyódnak.
Lelkükben mégis ott heverésznek ölén Magyarországnak.

Jobb élet reményében külföldön vállal munkát,
Éltető szívében nem feledi óvó honját.
Nem érti mit tegyen és fogja kis batyuját,
Keresni ...

Születnek és elhervadnak,
Bíborvörös rózsák,
Még régen te voltál a múzsám,
Mindig csókoltam elmosódott rúzsát.

A sötétben egy pici mécses lángja,
Minek fénye testemet átjárta,
A szívemben volt egy kopott járda,
Újra épült mikor testemet átjárta.

Egy érzés mi érted nyúl az égbe,
A rózsák

Olvasták: 614

Csalódás,