Mosom kezeimet-
Bár tiszta,
Mint a patyolat,
Senkinek nem ártottam soha
Az ég, a nap alatt!
Hogy megfagyott egy csövi
A parkban egy padon?
Egy részeg...ez derült ki
A boncasztalon....
Egy másik meg éhen halt,
Mert lopni nem tudott...
Próbálta egyszer-kétszer,
De mindig lebukott...
Tovább sorolhatnám,
Ki családot irtott ...

A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
De később majd rájön,
Ettől lesz ember.

De mért kell hogy ...

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

A víz életet ad, egy golyó mégis többet ér,
Itt a földön úgyis mindegy, az ember meddig él.
Tán hiszed, később élhetsz, s a vér csak testiség,
Folyjon hát el mindenki, az egész emberiség.

Később talán elhiszed, az egész csak mese,
Rájössz majd, hogy mennyit ér, egy ember ...

Nyár volt, s engem a téren ért
Végigsimította minden részemet,
Miközben szívem fájt valakiért
Melegség fűtötte bágyadt énemet.

Dacolva a fénnyel benéztem a Napba,
Majd szemem a szökőkút vízére futott,
De újító erejét mégis mástól kapta,
Mert a dombon ülve Téged láthatott.

Hirtelen álmodtam egy egész világot,
Mindent ...

Mikor a kisgyerekek összedugják kis fejüket
És sutyorognak, kuncognak.
A felnőtt emberek előtt e rejtély örök titok marad.
És pajkosan összenéznek, kacagnak, nagyokat, tapsikolnak
Örömükben, vajon mi lehet az?

Ahogy színes kis ruhácskáikban
Pici cipelőikben szaladgálnak az udvaron,
Virágot szednek szorgosan, hogy boldog legyen
Majd ...