Még mindég mereven állnak a fák,
mintha a múlt éj emlékét óvnák.
Most is csend van, béke és nyugalom.
Keletről napfény terül szét a tájon.

A Balaton valahogy most sem frissebb.
Lustán nyújtózik a reggeli fényben,
majd a friss napfény szétterül a tájon,
az egész ébredő reggeli világon.

A Nap aranysárga csókját szórja a tájra.
Sajnos ez a nyárvégi esti búcsúcsókja.
Fénycsókjának aranya szétszóródik a tájon,
a füvön, a fákon és néhány házon,

majd a Nap eltűnik nyugaton
és beköszönt az esti nyugalom,
mely folytatódik az éjszakában,
az éjjeli álmok világában.

Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lombkoronát.

Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
nézem a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
amelynek illata betölti szobámat.

Hazafelé erdőn át vezet az ...

Szerelmes csókot küld a nap a tóra.
Ez a tónak az esti búcsúcsókja.
A Balaton ezüstfényű hulláma
kíséri el az éjszaka nyugalmába.

A Nap egy pillanatra megáll még nyugaton,
majd lassan eltűnik a nyugati láthatáron.
Az egész tájra csend borul. Szétterül a nyugalom
nemcsak a Balaton parton, hanem az egész ...

Már csak az óra kattog a falon,
Minden másodperc siettet,
Csönd van bennem,
De nincs nyugalom,
Minden sóhaj átszivárog az agyamon.

Feltámad a szél,
Majd rögtön el is hallgat,
Aiolosz csak keresgél,
de ő sem tudja mit akar.

Máskor már jönne számra,
Sok száz érzelmes, valós gondolat, ...