Fekete minden, fekete éden,
mióta érted megdobbant szívem.
Sötétben járok, utánad vágyom,
Te vagy a nappalom, Te vagy az álmom.

Nézz végre reám, mosolyogj szemembe,
örökre hajtsd fejed remegő keblemre!
Ó,ha nem teszed égbe száll életem,
fölvérzi sorsomat e hatalmas szerelem!

Magára öltötte fénylő kosztümjét a Hold,
S gyémántruhájukban ragyognak a csillagok.
Lágy szellő táncoltatja a rügyező fákat,
S keringőjük dallamát füledbe súgja.

Fenségek tartják most csillogó estéjük,
Arisztokraták büszkeségét tükrözi léptük.
Kik nappal szegények, és láthatatlan ...

Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell ...

Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell ...

Volt már akkor is, hogy semmit nem értettem,
mégis hittem, és sokat reméltem,

magamban rólad álomképeket festettem,
szépen, hogy tetsszen, ki is színezgettem,

gyönyörű lelkedet aranyló sárgára,
édes ajkaidat vágyadó rózsára,

szemedben megláttam a felkelő napot,
hangodban beleszőtt millió madár volt,

nem volt elég ...

Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos zöld színe
lassan olvad bele az ...