Ember vagyok, és nőnek születtem,
Megérintett a távozás szele,
Ma örültem annak is, hogy lélegzem,
És a fejem gondolatokkal tele.

Még nem készültem fel, dolgom temérdek,
Szeretnék nagy dolgot tenni és hinni,
Szeretek és engem viszont szeretnek,
Tudom, csakis így érdemes élni.

A nap mindig süt, ...

Már csak naponta kétezerszer látlak.
Olyan ez, mint egy rossz elvonó,
kivonlak magamból, diagnosztizállak:
egy részed ehető, a másik iható.
Már csak percenként hatvanszor hallak,
azt mondod olyankor, komolyan gondolod.
Megnyitott zuhany alatt könyörgöm a falnak
míg rongyaimat halmokba gombolod.

Hajadnak ...

Nézem a holdat
és veled sétálok
egy tóparton a csillagos ég alatt
s keresem a csillagod,
azt ami neked ragyog.
Rád nézek s felnevetek,
mert ilyen boldog rég nem lehetek
a vidék és elvarázsolt fái,
majd holnap visszaidézzük emlékeink.
Azt tudom ufók vele nincsenek,
mert tőlük óva ...

Csörög a vekker
mert már reggel
mennem kell
mert kelnem kell.

Kinézek a világba
csak az ablakon át látva
a napsugarain cikázva
az ablakok még kitárva.

Itthon vagyok
nézem a felhőket
nézem az elmenőket,
figyelem a korán felkelőket.

Bekapcsolom a rádiót,
sistereg valami ...

Messze járok
távoli világot látok
és csak boldogság után vágyok,
de csak a fájdalom miatt kiáltok.

Erdő mélyén fák közt,
de nem tudom hogy dönt
köröttem minden tiszta göröngy,
mint a kagylóban az igaz gyöngy.

Sétálok romokban,
ég a talpam a homokban,
könny csordul ,
kristály hull.

Jön a vihar
fúj a ...

Itt hagytál ismét,
elhagytál az imént,
de szemedben különös csillanás ragyogott,
hogy a szerelmet épp elhagyod.

Fájt? Neked jobban.
És én nem mentem tovább a nyomodban,
inkább leültem az úttestpadkára
és sírva vártam a feloldozásra.

Nem hagytam magam,
mert minden fontosabb,
mint te voltál,
de az arcod már ...