Csattog a metszőolló. Itt a szüret!
Étkezésre csábítanak a szőlőszemek!
Alakjuk szépséges, sőt, mi több! csodálatos!
Ízük felséges, nagyon finom, varázslatos!

A múlt évek munkáinak eredménye
csúcsosodik ki abban az ízélményben,
ami kizárólag akkor mutatkozik,
amikor a számban a sok szőlő szertefoszlik.

Íme a múlt munkája ...

Egyedül vagyok a sötétben.
Mit értem el így eddigi életemben?
A magány arca símogat rég,
Gyógyszert ellene nem találtam még.
A magány mindenestől felemészt,
Megcsócsál aztán megemészt.

Menj innen magány, hagyj magamra!
Ne avatkozz bele az én dolgomba!
Te ki mindenemet megemésztetted.
Nem siíok, nem nevetek mert ezt tetted.
Nem ...

Aki növényeket ültet, részben a jövőt is megalapozza.
A jövő reményt kelt magjait veti a jelen talajába.
z az ember, aki fát ültet, mindenképpen optimista,
mert a jelen munkájának a termését a jövőnek is adja.

Aki viszont virágot ültet, bokrot telepít,
a jövőnek adja szívének jobb reményeit,
mert aki növényeket, fákat, bokrokat ...

Verseidben látjuk gondolatban a világot.
Rímeidben érezzük a megélt valóságot.
Írásaiddal mindig gyönyörködtetsz minket.
Munkáiddal gazdagítod az emberiséget!

Szorgos tollad forogjon nagyon sokáig!
Szavaid érjenek el az olvasók tudatáig!
Őszinte mondataid terjedjenek szerte széjjel!
Írj még sokáig ilyen jóságos szenvedéllyel!

Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit ...

Ezek jó fiúk -és lányok-egytől egyig:
Nem kaptak körmöst az iskolában,
Nem zúgolódtak, maradtak estig
A munkahelyen, mikor még jártak, ha jártak...
Aztán, egy éles fordulattal,
Eszük vágott, mint a borotva,
Felismervén a nagy dobást,
A vissza nem térő lehetőséget:
Becsületüket mind sutba ...