Kósza vágyak éjjelén
nem jut szememre álom.
Én vagyok; egyedül csak én
ki a helyemet nem találom.

Függöny lebben, hűvös a szellő,
megérinti arcom.
Odakinn kopog a nyári eső,
s én itt benn vívom harcom.

Csak én vagyok egyedül,
ki ma egyedül vagyok;
ki az életbe menekült,
bár lenne most halott.

Kit a holnap ...

Ha lehunyod a szemed és csendben emlékezel,
Életed könyvében sorokat keresel.
Beleszülettél egy beláthatatlan óriás világba,
Csak mesevilág volt gyermekkorod csodát váró álma.

Mint tapasztalt szélmalom vívtad meg harcodat,
Bölcs voltál, s hitted: önmagad irányítod sorsodat.
Alkottál, teremtettél, jót és rosszat tettél,
Jártál a ...

Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
veszteségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért most is ...

Csattog a metszőolló. Itt a szüret!
Étkezésre csábítanak a szőlőszemek!
Alakjuk szépséges, sőt, mi több! csodálatos!
Ízük felséges, nagyon finom, varázslatos!

A múlt évek munkáinak eredménye
csúcsosodik ki abban az ízélményben,
ami kizárólag akkor mutatkozik,
amikor a számban a sok szőlő szertefoszlik.

Íme a múlt munkája ...

Egyedül vagyok a sötétben.
Mit értem el így eddigi életemben?
A magány arca símogat rég,
Gyógyszert ellene nem találtam még.
A magány mindenestől felemészt,
Megcsócsál aztán megemészt.

Menj innen magány, hagyj magamra!
Ne avatkozz bele az én dolgomba!
Te ki mindenemet megemésztetted.
Nem siíok, nem nevetek mert ezt tetted.
Nem ...

Aki növényeket ültet, részben a jövőt is megalapozza.
A jövő reményt kelt magjait veti a jelen talajába.
z az ember, aki fát ültet, mindenképpen optimista,
mert a jelen munkájának a termését a jövőnek is adja.

Aki viszont virágot ültet, bokrot telepít,
a jövőnek adja szívének jobb reményeit,
mert aki növényeket, fákat, bokrokat ...