Gladkov Nikolettnek...

Emlékszem, idenyomtad ezt a könyvet.
És, - mit mondtál? Homályos emlékezet.
Írj bele, amikor kedved lesz, - mondtad.
Vajon mit írhatok bele, - gondoltam.

Mondákat, szólást, netalán meséket?
Ilyeneket nem, - a szeretetemet.
Szívemből árad, ontom az érzelmem,
Féltőn őrzött ...

Beszélgessünk jó anyám,
itt állok magamba roskadva sírodnál.
Áruld el nekem, kérlek
amikor odaálltál az elé, kinek
\'Kezében vannak a föld mélységei,
és övéi a hegyek csúcsai\',
féltél-e, vagy elmondtad
mennyit szenvedtél,
érettünk küzdöttél.
Most is érzem jelened,
fogod gyengéden ...

Mindig ugyanaz a reggel, felkelek és bámulom a falat,
Semmi sem lesz jobb, minden ugyanolyan rossz marad.
Próbálok változtatni az életemen, de nem egyszerű dolog,
Feladni soha, viszont küzdeni a végsőkig fogok!
Megint egy újabb szerelem, és megint egy újabb fájdalom,
Megint egy érzés, és a szívnek megint egy újabb ártalom.
Mögöttem a szerető család ...

Elmúltak szívemből az érzelmek,
Neved alá írom. \'Én már nem kellek\'.
Sokáig vágyakoztam utánad,
De most már inkább az utálat,
amit érzek, mert átvertél engem,
Ezt nem mondhatom szebben.
Tudom, nem szerettél igazán,
Szerelmet nekem nem adtál.
Nem hittem volna, hogy így lesz vége,
És szívem hajója soha nem ér révbe!
Legyünk csak ...

Ciklámenszín hajkorona társadalmi méreg.

Köszönöm, hogy megmutattad, még mindig élek.

Erősebb a lelkem, mint azt magamtól vártam.

De mégis meggyengítetted körbevett váram.



Mert egy dög vagy te tudod és magamról én is.

Kissé ez már beteges, rosszabb, mint egy fétis.

Mégis most úgy érzem helyes volt a ...

Az nem barátság, hogyha neked valami fáj
Én azt átérzem, bármikor számíthatsz rám,
De ha nekem valami rosszul esik vagy bánt
Te legszívesebben azt mondanád: na csá!!

Rossz, hogy megváltoztál
Te már átpártoltál máshová
Könnyedén elfelejtettél
Ezzel nagyon megleptél.

Azt mondtad ...