Ócska rímek, mondatok egy senkitől!
Ennyi nincs mit tenni csak menni kell.
Mondhatnám úgyis, hogy menni köll.
Az vagyok, aki régen a mélyből feltört,
Egy gyerek aki felnőtt s nem elég neki a,
Játszótér unalmas, csendes homálya!

Fájdalom és félelem ült ki az arcára,
A magány lett az ő egyedüli barátja.
Lehet volt egy cimborám ki kanál ...

Adj kegyelmet nyomorult lelkemnek,
adj választ a kérdéseimre,
hidd el nem hallasz rólam többet,
csak áruld el miért lett vége.
Remélem megkegyelmezel és okot adsz,
miért nincs számomra holnap,
hátha rájövök mi lelt téged,
amikor a hirdetett érzés valós volt régen.
Elhittem neked,amikor mondtad ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak ...

Emlékszem mikor azt mondtad, mi
Lenne, ha Mi ketten
Elmennénk egy Somelier tanfolyamra,
Ami Neked is oly nagyon tetszett?

Emlékszem, hogy szerettél
Volna főiskolára, egyetemre járni,
De nem maradt már rá időd!
Mert a munkád, a családod nagyon lekötött.

Emlékszem, hogy Thaiföldre mentél volna,
A ...

Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott állt előttem,
Egy mentőautó ...