Apa emelj fel a holdhoz!
Nézett s nyújtotta két kezét
Hiszen úgy tudta akkor még,
Apja, ha akar az égig ér!

Sürgetett tovább,
Fenn mosolyog, fényes, kerek
Emelj már föl édesapám!
Engedd, kezembe hadd vegyem!

Néztem rá, és fájt mosolyom,
Saci, a holdig nem lehet!
Fenn van, nagyon-nagyon messze
Karral hiába ...

Vége már, de vérzik a szív,
Azóta is csak téged hív.
Mondtam neki, már nem lehet,
De többet így már nem szeret.

Vége már, de örökre fáj,
Már csak szivárog a gondolat ár.
Gyertyafénynél lüktet az ér,
Kezem lassan a válladhoz ér.

Te megfordulsz és szemembe nézel,
A pillantásból tudom, ...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak ...

Emlékszem mikor azt mondtad, mi
Lenne, ha Mi ketten
Elmennénk egy Somelier tanfolyamra,
Ami Neked is oly nagyon tetszett?

Emlékszem, hogy szerettél
Volna főiskolára, egyetemre járni,
De nem maradt már rá időd!
Mert a munkád, a családod nagyon lekötött.

Emlékszem, hogy Thaiföldre mentél volna,
A ...

Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott állt előttem,
Egy mentőautó ...

Hópihék szállnak a járda ragadós sarába
és ott maradnak egy nagy, szürke tócsába olvadva.
Ez a tél fura, olyan, mintha késő ős volna.
Mindezt némán nézem az ablakunkban állva.

A felhők sötétszürkék, hóterhüket eleresztik.
Az el is jut a mi házunk előtti járdáig.
Ott aztán, amint mondtam, mind egy ...