Vágyak feneketlen
katlanában égek,
a mindennapok
szürkeségei felett.

Sötét sikátorok
szerelmét
ördögi vigyorral
megvetem,
irigylem;

Ellopom a liliom
halálos illatát -
a múltam asztalára
lehelem.

Sejtelmesen
körvonalazódik
a megtépázott
én-lelet.

KÍVÁNUNK NEKTEK:

Soha el nem múló,
Zsongító és odaadó,
Egy életen át kitartó,
Rózsaszirmot szóró s illatától kábuló,
Egymás vágyait megvalósító,
Lágy esti szellő simogatását hozó,
Egymáshoz gyengéden odabújó,
Mindig szenvedéllyel lobogó,
SZERELMET!

Szívből jövő, el nem múló,
Zöldellő ...

Búvó hang szólni kényszerít
most, hogy a közelgő este int.
Ráncba szednek gyökereim,
semmibe halt elődeim.
Forog bennem a visszavágás,
öröm, bú s valami fájás.
Rajzolata arcomra kiül,
reszket tovább élettelenül...
Magamba húzódok hasztalan
s minden sóhajom hangtalan.
Vallatóra fognak a szavak,
könyörgöm, kérem, ...

Cogito ergo sum

Cogito ergo sum. Gondolkodom,
tehát vagyok.
Eluralnak a gondolatok.
Szelídek, szilajok, vadak,
agyamba vésve, hogy fájjanak!
Tehát, vagyok. Élek, dolgozom.
Tudok sírni és nevetni,
de nem tudok feledni!
Miért? Miért vannak a miértek?
Mért van az, hogy én ezt nem értem?
Mért háborog az óceán vize,
a végtelen ...

Nézd! Ismét csak ránk talál a hajnal.
Közeleg... Bár még álmos szürkületben,
Máris őrült vágtában, lobbanó lendületben,
a mindennapok harcmezeje hív, induló dallal.

Fáradt szemeim téged fürkésznek nesztelen,
tudom indulnom kéne már... Mégsem teszem.
Csak nézlek és újra elveszítem józan ...

Te voltál...

Szörnyű káoszban a rend,
Mindennapok zajában a csend,
örökös háborúban a béke,
életem legféltettebb éke.

Te voltál...

Végtelenben a béke szigete,
örök boldogság virágzó ligete,
többszöröse az elvárható jóságnak,
nem áldozva soha a mohóságnak.

Te ...