Vágyak feneketlen
katlanában égek,
a mindennapok
szürkeségei felett.

Sötét sikátorok
szerelmét
ördögi vigyorral
megvetem,
irigylem;

Ellopom a liliom
halálos illatát -
a múltam asztalára
lehelem.

Sejtelmesen
körvonalazódik
a megtépázott
én-lelet.

Álmomban reinkarnálódtam,
puhatestű csigaként éltem
mindennapjaimat. Vágyódtam
erdei sétára, bár féltem,

mégis átmásztam az úttesten.
Balszerencsémre elütött egy
erős teknőc, elvittek menten
egy állatkórházba mentővel,

ahol ...

Apai nagyapám egészen fiatalon
öregedett meg, mert nem vigyázott magára,

nem az élet terheitől roskadt össze, nem, hanem
ahogy cipelte őket, abban a hitben élt, másnap

az ...

Kisnyugdíjasként ma meglehetősen szerényen

élhetem mindennapjaimat, szerencsémre

szinte akármiben meglelem a humort, vélem

még a szegénységben is, ilyetén remélem



túl fogom élni eme válságos időszakot...
Ámbátor ha hátsón billenthetném - csepülni

minek - kik gondjaim ...

Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó ...