Ködösebbé vált a világ, sötétség kúszik át a pusztán.
Halkan susogni kezd a szál, egy piciny gyermek áll az utcán.
Sír, bömböl, édesanyját keresi, helyette a hideg köd öleli,
Fájón, a földre hullnak sötét áztató könnyei.

Sírva megy végig a járda kietlen, sáros peremén,
Ugrik egyet s ott találja magát egy ház fövenyén.
Nem tudja ...

Mint dér lepte gaz, kopár üres telken,
olyan jéghideg, fagyos most a lelkem.
Halványszürke borús, ködös, ég alatt
didereg az előtörő gondolat…

…néhány fa, még tartja súlyos levelét
ködös könnyek rajta, fényes nehezék.
Sűrű felhő mögé bújik bágyadtan
a napsugár, ha kitekint fáradtan.

Zsibbadt élet, amely lassan ...

A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink
Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava.
Már a címeres Híd nem rengeti annyi utasnak
Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént.
A Duna szőke vizén nem eveznek el annyi hajósok,
Őket is a télnek mord szele rettegeti.
Partra tolatnak hajók, csikorogva körűltök haladnak
A jegek, ...

Egy teljes éve már, hogy lehetek Neked,
S azt kívánom, sokáig legyek még Veled.
Sok minden elmúlt, visszajött, itt maradt,
De egymást szívében valami megragadt.
Szerelemből vagyunk együtt, nem vitás,
Mi ilyenkor kell, az köt össze minket, semmi más.
Minden napom üres, mit nem Veled tölthetek,
S ha sokáig nem láthatlak szenvedek.
Komoly tervek, ...

Ez az én vérem, ó vegyétek,
Vegyétek tűnő életem.
A tűnő élet örökélet,
Ha vérét és szavát veszem.

Nem a mulandó, tarka szókat,
Mik zengnek utcán és teren,
De a magányba elbúvókat,
Miket láz és örvény terem.
A csodálatos, tiszta szókat,
Mik fél zene, fél rejtelem
S mik mélyebbek, ...

Nézd! - soraimban ott a múlt!
Olvasd! – haldoklik a nyomorult!
Terítsünk rá fátylat
földből vessünk neki ágyat!
Csendben keresztet vetve
jó mélyre eltemetve.
Nézd! Elapadtak könnyeim.
Olvasd! Erről szólnak verseim.
Nekem, neked is sikerül,
lelkünk, helyére kerül.
Már nem fájnak a sebek
eltűntek a vad hegek

Olvasták: 713

Élet,