Óh, mennyire eleven

és őszinte a szerelmed!

Ahogy kiteljesedett,

lett tán kissé rejtelmesebb,



jóllehet kacérságod

időnként jobban kívánom,

mint azt a gyönyört, mámort,

mit szerelmed néha rám ont...

A tatai tó körül sétáltam

beszédes unokámmal, Ákossal, mikor

megelőztek bennünket néhányan.

- Papa, nézd, ők kicsodák? - Futók, akik most



megint körbefutják e meseszép

tavat. Egy óra múlva azután újból

leköröztek minket. Ákos ekként

jelzett felém: - Nézd, csak ...

Lelkemben dac, és csend honol,
érzelmek lánca elsodor;
gyakran eltűnsz, mint esti fény,
mire a hajnal földet ér.
Múltunk nem térhet vissza már,
tündérmesékben hinni kár.

Elém hoz majd a képzelet,
őrzöm a szép emlékeket;
nem várok semmi új csodát,
nélküled indulok tovább.
Talán, ha egyszer visszatérsz,
lelkünk ösvényén ...

Amikor felébredünk
egymáshoz dörgölődzik a pici sündisznók fitos orra
s a kék üveggömb belsejében
a mesefa mesét virágzik
fénytrombitáikat megfújják a kövér nevetésű manók
viszik viszik a szélben csillagszemű gyertyáikat
viszik a fénynek a fényt
amikor felébredünk
repülni tanítják a lepkék a virágokat ...

A méltán híres - hírhedt bokszoló

a rendelőben fejen áll. – Óh, doktor

úr, látja, a vér a fejembe áramlik.

Percekig nem mozdul a bunyós, bágyadni



kezd a doki. Végül az ökölvívó

felpattan a földről és ördögi mód

felvillanó szemekkel emígyen szólott:

- Azért jöttem Önhöz, mert a legjobb doktort

...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, ...