Az én drága asszonyim
kit szeretek nagyon - nagyon
most nagy bajban van, tudom
csupán a kiutat nem találom
amire rámutatva
majd belé karolva
a sötétből kisétálnánk
s a versírást folytathatnánk
közösen.
Mert, míg én nem beszélek
ő megteszi helyettem eleget.
Így én kiírom magamból
minden, apró gondolatom
Ám benne ...

Az én drága asszonyim
kit szeretek nagyon - nagyon
most nagy bajban van, tudom
csupán a kiutat nem találom
amire rámutatva
majd belé karolva
a sötétből kisétálnánk
s a versírást folytathatnánk
közösen.
Mert, míg én nem beszélek
ő megteszi helyettem eleget.
Így én kiírom magamból
minden, apró gondolatom
Ám benne ...

Hol van már a régi iskolám?
Múló idő, mondd hol van már!
Merre van a régi tanterem?
Csak az emlék játszik velem…

Hol van már a sok-sok kisdiák?
Barátaim, sok iskolás…
Nem tudom, hogy hová lettek ők.
Sokan talán már nagyszülők.

Valahol még szívemben él
Az ifjúság, s titkon remél.
Valahol már ...

Az utolsó aranyág,
legvégső remény.
Letörött a legszebb fáról,
András már nem él.

Az utolsó ágacskának
szívszaggató vége.
Hogyan maradt utód nélkül
Árpád nemzetsége?

Talán maradt valaki,
a királyi ágból.
Árpád-házunk megmenteni
végső pusztulástól...

Talán kihajtott a fa,
Emesének ...

Tavaly delejes, dúsnövésű
hajamban sercegett a fésű...
Én nem tudom, hogy mi a titka,
hajam ma gyöngeszálú, ritka,
megtört, puha, mint ócska kelme
szálakra szétnyűtt, satnya selyme
s oly könnyen enged, símul, hajlik,
oly szépen helyére hanyatlik,
mint enyhe elmúlásra várván
erőtlen nagybeteg a párnán.

S jaj, veszteség, mi ...

Hatalmasnak indult.
Életében osztozkodó fatársai
ámuló irigységgel méregették: Újra nagyobb vagy.
Koronád, amellyel Meseországot akarod betakarni
és átölelve megvédeni,
ma újra izmosabb lett,
fejlődik, ég felé bomlik, tavaszba-tartan [d?].

És büszkén állt a fa.
Lábánál színtobzódásban millió ...