Szimpatikusnak tartom azt a sztárt,

ki nem képzeli, hogy ő egy ikon,

csak jólesően nyugtázza, magát

adja munkájához s azt gondolja itthon



róla a következő nemzedék: \" Nahát,

mily rendes munkát is hagyott maga után...\"

Mi fáj? Minden. Fák elheverő árnya
a gyermekkorban. Tulipán virága,
még bimbósan, s mikor már kelyhét adja
a napnak: vérző színét ragyogtassa!

A múlt. Gyönyörű képzelet, mely enyhet
nem adhat ma. Szél lengette szerelmek
fehérakácos, boldog gyöngysor-lángja,
ha díszét fűzte égi kék nyakára..

..s nyárban is hangok hószikrái ...

Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, ...

Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...

Szerkesztőségünk újságírót
keresett, egyik jó barátom
jelentkezett az állásra, hol
a főszerkesztőnk várta. - Sándor,

hogy áll a nyelvekkel? - Teljesen
jól – feleli barátom -, hála
Istennek, magyarul perfekten
tudok, a többin kézzel - lábbal...

Bennünk a táj: sebzett, véreres alkony,
s keserűség köp piszkos utcasarkon
hajléktalanból, (s díszéből a Háznak
a gyűlölet, - rá bibliás bocsánat
máris siet, vagy három színnel mintás
magyarázat: cinkos összekacsintás).

Bennünk a táj, a házfalak, az esték
sötétjében tűnődő ...