Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Magányos

Már rég óta érzem menni kell
Mert én szeretlek ezért tennem kell
Tudod csak egy kósza ábránd vigaszom
De veled a jó dolgokat ki nem hagyom.

Nekem már csak te vagy a lét
Neveljük fel ketten a szerelmünk szülöttét
Ami csak egy apró kósza ábránd
Mit együtt ültettünk a naplemente árnyán.

Ki is voltál te pici szoknyában tisztább az ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Havat hord a szárnyán, meglök, de csak árván
Suttog, de sosem érted sír, hogy sosem élhet.
Magányos lélek, aki sosem félhet, s arra vár, hogy egyszer élhet.
Hideg, s zord helyen mereng, hol lehetne jobb helyen?
Ha élne, nem szállhatna, de mégis feltámadna.
Részletek
Cím nélküli versek füzetem lapjain,
Én magányosan tengetem lassú napjaim.
Csak a fehér lep ad nekem gyönyört,
S nem kapok az élettől könyört.

De én írok és a végeredmény mi brutális,
Ez belülről jön és ezért maximális.
A vers lelkemről egy furcsa térkép,
Kezedbe adom, s olvasd el ha ...
Részletek
Gyermekkor árny-szellemei
engem dédelgettek,
szeretgettek,
barátaim ők lettek,
anyám szépséges
szeretetlenségében
-virágzó tűzliliom-
apám a csöndes
mindent-tűrő
-nefelejts-

Nálam gyermekkoromban
lámpással járt a
szeretet…

Magányos hideg éjszakákon
ha fölgyulladt ...
Részletek
Amikor a Duna partjén sétáltam,
egy öreg szomorú fűzfát láttam,
s rögtön saját magamra gondoltam,
mert így várok én is magányosan.

Duzzadó ajkaid érinteném!
Szerelmed forró tüzében égnék!
Kecses hattyútested átkarolnám
és bársonyos fehér kezed fognám.

De a szomorú fűz még mindig ...
Részletek
Csendesség, béke, és nyugalom,
Mindenem megvan nem tagadom.
Mindenem meg van, mit fáradt testem kiván:
Jó meleg ágy, eme késői orán.
Fekszem csendesen, s a tájat kémlelem,
Az ablakon keresztül, ami fogad engem:
Árnyak a fák, sötétek a csillagok,
Sehol még egyetlen madarat sem látok,
Ki dalolna nekem, hogy jobb kedvem legyen,
Ezen a szomorú, ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére