A szívem már egyszer megfagyott,
Mert Renike 3 hete elhagyott.
Azóta változik a lelkem,
Örült zenétől zsong az én fejem.

Farmerem maradt és a tolltartóm,
De lassan ezeket is eldobom.
Valójában az zavar, nagyképűnek tartasz,
És mindenkiben azt látod amit akarsz.

Hát igen ez lennél TE,
Aki magát előttem eltemette.
Testemet ...

Ez a világ nem más,
Mint egy élet írta történet.
Ebben az életben szinte,
Bármi megtörténhet.

Zsarnokok kezébe kerül a hatalom,
Szöges póráz feszül az én nyakamon.
Én a nemzetet képviselem itt,
Bennük nem maradt csak halvány hit.

Majd mindenki felett uralkodik,
Az újra megjelenő bábeli káosz.
Itt nem fordulhatsz ...

Miért állítasz olyat mi nem igaz rólam?
Hidd el tényleg érted ír a tollam.
Mert még te sem tudhatod mit hoz a holnap.
A remegő szemekből már a könnyek folynak.

Nekem sírnak a panelek közt a terek,
A 10 emelet alatt nincsenek boldog emberek.
Csak tisztelj meg egy nemzetet!
Mert te is magyar vagy ne feledd.

Neked lehet elég ez a furcsa ...

Most törött szárnyakkal a hátamon,
Itt járok én is ezen a földön,
Ahol az életfogytig tartó büntetésemet töltöm.
Könnyes szemeim már mindkét kezemmel törlöm.

Én az életet hívtam ki egy párbajra,
S a végzet jött és beleestem mérgező csókjába.
Mondani csak ezt tudom: ide születni kell,
Mindenki ugyanazt élje meg ez így

Olvasták: 426

Élet,