Akár a fekete méz, olyan fekete.
Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
A komor viharfelhők fentről néznek le,
Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.

A napraforgók hosszúkás arany pillái
Közül, rám tekintenek fekete szemei.
Megjöttek fenyegető vihar szelei,
Már itt ...

Kaleidoszkóp a világ, mozdulok és már mást látok,
De ha leírom mit látok, rosszat talán nem csinálok.
Nem zavartan zavar ez a világ, hogy ne láss!
De ha ember akarsz maradni, Te csak áss, áss…

Ha csomagolópapírra lehetne írni,
Abból ...

Fekszem az ágyamban s magányomban
rád gondolok mint általában.
Napközben álarcom elrejti a világtól
lelki világom szenved nagyon.
De mikor este a maszkot leveszem
csupasznak érzem magam teljesen.
Nincs ki előtt fenntartsam a látszatot
,hogy boldog vagyok nagyon.

Magukba kerítenek a magány s a hiányod
mikor rád gondolok szívem hevesen ...

Szeretlek téged én kis kincsem
azt vallottad nekem egyszer
te is szeretsz engemet.
De vajon szerelem amit érzel
valóban szeretsz engem?

Vagy csak meg sajnáltál mert lelkembe bele láttál?
Mint mikor az ember megszán egy elhagyott kutyát az utcán?
Vagy tán szakításod után vágytál valakire
akivel a felejtés egyszerűbb lehetne?
Azt mondtad tudnál ...

Akár a fekete méz, olyan fekete.
Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
A komor viharfelhők fentről néznek le,
Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.

A napraforgók hosszúkás arany pillái
Közül, rám tekintenek fekete szemei.
Megjöttek fenyegető vihar szelei,
Már itt vannak a viharfelhők elei.

Fenyeget a vihar, fojtó levegője
Jól kitölti a ...

Filozofálok a saját árnyékomról…

Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül,
Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül.
Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?!
Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek?

Van nekem árnyékom napsütésben,
Van a közvilágítás fényében…
És van temetői gyertyafényben.

Van, ...