Vannak még becsületes emberek,
Kiknek szavuk maga a szeretet,
Kezeikkel törlik a könnyedet,
Simogatja bársonyhang a szívemet.

Vannak még tisztességes emberek,
Kiknek a becsület többet jelent
Adott szavukkal, bármi történhet,
Tartják magukat az igérethez.

Vannak még csodálatos emberek,
Kiknek minden napjuk kikelet,
Hajnalban ...

Kedves mesterem!
Válaszolok most kérdésedre, bár restellem,
Hogy csak most teszem.
Hová lett eszem?
A nagy kérdés: \'Ej mi a kő\' mely foglakoztat,
Amit kedves versed első sora is hangoztat.
Csak azt nem értem – Remélem sértésnek nem veszed –
E kérdést fel e műben, miért pont egy tyúknak teszed?
Bár művedben próbálod keresni a ...

Elterveztem megtaláltam
első pillanat ahogyan én láttam,
ázott vakarcs a paták között
az én pulyám lett a puli kölyök.

Karjaimban hoztam haza,
reszketett mint a kocsonya
idegen volt minden neki
a tuja lombja mögül órákig nem jött ki.

A név választás nehéz kérdés
bevillant a pata érzés,
lovardában patkó hegyek
Patkó ...

A nagyi süt-főz! Nem hiába!
Az unokát boldogan várja!
Az örömhöz úgy csatlakozom,
hogy ezt a verset megírom!

Vígan mosolyog a Nap, a kert, a ház is!
Táncol a fény a gondozott kert útján is,
meg a füvön, a szőlőkön és körben a fákon.
Az unokát vidámság fogadja a tájon.

Gyönyörű ez a hangulat!
A bánatnak mutat ...

Fekete kutya rohan a réten -
gazdát remél a sík vidéken...
Rettenve roskad bokor tövébe -
golyó fúródott fájó testébe.

Múlik az idő a vérfolyam véges -
vágya csak simító, becéző élet.
Lemondón szíve utolsót dobban -
ott túl gazdája várja friss csonttal...

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is megkövezzenek!

Nyilaink egykor mint zápor ...