Kutyám Aladár, a dobermann király...


Szeretett kutyám Aladár, egy ötvenkilós
fekete szőrű dobermann, híresen nyíltszívű
állat volt, ezért is imádtam nagyon. Már az
is mély nyomot hagyott bennem, ahogyan kishitű,

tétova testvéreit beelőzve engem
választott ki gazdájának, ám képmutatással
senki sem vádolhatta, oly ...

A lidércnyomás anatómiája



Mondják, az éjszakába távozó utasok
Sorra átlépve a valóság stádiumain
Sorra élve a létezők halálát
Nem beszélnek
Nem tudnak semmiről
Nem jelennek meg
Figyelnek. Várnak.
Az álarcok kicserélődnek.

Lágy szavak átdöfik a puritán varázsló palástját
Egy hely, ahol világegyetem ...

Sokszor mint egy kóbor kutyát szánalomból,
simogatsz meg enyhítve a kínzó fájdalomból,
maradékot dobva az éhezőnek csupán kegyelemből,
és én elfogadom mindig talán szerelemből.

Döntöttél s én tiszteletben tartom,
szerelmed többé sohasem hajtom,
amit kértél tőlem elfogadom,
magamat meg mégse tagadom.

Mikor majd ismét ...